Mit tudhatunk a fogainkról?

A fog, mint szerv, a gerinceseknél alakult ki a törzsfejlődés során. Két fő részből áll, egy szájüregben lévő koronából és az állcsontban rögzült (láthatatlan) gyökérből. A fog fő funkciója a táplálkozásban való részt vétel. Kezdve a táplálék megragadásától egészen annak emésztését megkönnyítő felaprózásáig. A növényevőknél a rágás a domináns, így nekik több az erre alkalmas őrlőfoguk, a ragadózónknak a jól fejlett szemfogaik a zsákmány megragadásában és széttépésében nyújtanak hathatós segítséget. Némely állatok a fogaikat fegyverként is használják. Az embernek az emésztés mellett a fogak a beszédhangok képzésében is segítséget nyújtanak, illetve az esztétikai megjelenésnek fontos részei.
Az embereknek két rend fogazata fejlődik ki élete során. Csecsemőkorban a tejfogak, melyből 20 db nő ki, felnőtt korban pedig a 32 db maradó fog, melyek valamikor 6 éves kor után kezdik leváltani a tejfogakat.

A fog felépítése:
A fog szájüregbe nyúló része a korona, a fogmederben található, rögzítő rész a gyökér. A fognyak a kettő határán helyezkedik el. A fog koronáját zománc fedi, a gyökeret ellenben egy cement nevű anyag. A fog úgynevezett anatómiai koronája az a rész, melyet a zománc borít. Klinikai koronának nevezzük azt a részt, mely az ínyen kívül helyezkedik el. Ez sokszor nem azonos az anatómiai koronával. A fogak növekedésekor a klinikai korona kisebb, míg ínysorvadáskor nagyobb, mint az anatómiai korona.
A fogaknak négy felszínét különböztetik meg. A rágófelszín a rágásra alkalmas felület (mely hiányzik a metsző- és szemfogaknál). A vesztibuláris a fogak kifele néző, az orális a befele néző felszíne. Az approximális felszín a szomszédos fogak fele néző része a fognak.
Egy fognak egy vagy több gyökere lehet. Egygyökerű fogak a metszők, a szemfogak és a legtöbb kisőrlő. Kétgyökerű fogak az alsó nagyőrlők, és a felső első kiőrlők. A felső nagyőrlők háromgyökerűek.

A fog részei:

ZOMÁNC:
A zománc a szervezet legkeményebb anyaga. Igen magas a mineralizáltsága. Nagy szervetlenanyag tartalmának köszönhető a keménysége, de ez törékenységet is okoz. Alátámasztás hiányában könnyen letöredezik. Normális esetben csak a zománc érintkezik a külvilággal. Ha nagy a fog kopása, akkor a dentin is felszínre kerülhet. A zománc átlátszó, így a fog színét a zománc alatti dentin, vagy az elhelyezett úgynevezett fogászati anyagok (pl. tömőanyag) határozza meg. Vastagsága a rágófelszíntől a fognyak felé csökken. Szervetlenanyag tartalmát a savak oldják, ezzel roncsolva a zománcot, de ha időben megemelkedik a száj PH értéke, akkor a nyálból visszaépülhetnek a szükséges anyagok.
DENTIN:
A fogzománcon belül elhelyezkedő rétege a fognak, körbeveszi a fogbélkamrát. 70%-ban ásványi anyagokat, 20%-ban szerves anyagokat és 10% vizet tartalmaz. Összetételének köszönhetően kevésbé kemény, mint a zománc, de épp ezért rugalmasabb. A magas szervesanyag tartalom miatt a fogszuvasodásra érzékenyebb. A dentinben dentincsatornák (tubulusok) vannak. Ezeken keresztül bizonyos dolgok átjutnak a fogbélhez. Ugyanitt jutnak be a fogkezelés során az ideget ingerlő hatások, melyek a fájdalmat kiváltják. A dentin kis mértékben képes védekezni a fogszuvasodás ellen.
FOGBÉL:
A fog legbelső része, laza kötőszövet, ereket és idegeket tartalmaz. A fogkoronában található része a pulpakamra, a gyökérben a gyökércsatorna. A gyökércsatorna legvége összeszűkül és itt a gyökércsúcsnál lép be a fogba az ideg. A fogbél beindítja a dentin- és zománcképződést, védekezik, ha eléri a fogszuvasodás.
FOGÁGY:
Négy fő részből áll: fogmeder, cement, gyökérhártya, íny. A négy alkotórész közül a cement számít a fog részének.
CEMENT:
A fogat rögzítő szövetek egyike. A foggyökeret fedi. A gyökércsúcsnál a legvastagabb, a cement-zománc találkozása felé vékonyodik. Összetétele a csontéhoz hasonló.
GYÖKÉRHÁRTYA:
Specializált kötőszövet, a fogmeder és a cement között húzódik, feladata a fog rugalmas rögzítése és rágáskor a hatóerők átvitele a csontra, érzékeli továbbá a fogat ért mechanikai hatásokat. Véredények, idegek és nyirokedények is vannak benne.
FOGMEDER:
A foggyökerek a fogmederben, mely egy bemélyedés az állcsontban, ülnek. A fogmeder formája az élet során változik. Foghiány esetén a szomszédos fogak megmozdulnak, ezt használják a fogszabályozás során a szakorvosok.
FOGÍNY:
Az állcsontokat fedő szájnyálkahártya. A fogíny külső felszíne elszarusodik, míg a fog felé néző része szorosan a foghoz tapad, így védve a fogágy többi részét.